Alex
Csak állt előttem, szeme mélyen az enyéimbe fúródott. Kiismerhetetlen volt, ....
én mégis napról napra egyre jobban úgy éreztem,
közel járok már ahhoz, hogy megismerjem a megismerhetetlent.
Az első, ami mindenkinek feltűnt rajta, azok a smaragdzöld szemei voltak, melyek úgy villogtak a sötétben,
mint a macskák tekintete.
A pillantása dölyfös volt, az egész fiúról sütött az egoizmus. Magabiztos léptekkel szelte át a termet,
hullámos, barna tincsei pedig minden apró mozdulatára ugrottak egyet.
Elsétált a lány mellett, s csupán egy pillanatra nézett rá, zöld szemeivel.
Megvetés csillant az íriszeiben, és bánat.
Ahogy beletúrt a hajába, abba volt valami hihetetlenül szexi, és mégis:
első ránézésre nem volt különösebben helyes. Átlagosnak tűnt, de ha valaki jobban megfigyelte,
észrevette ajkainak tökéletes ívét és az arcának kisfiús kedvességét, amelyektől már-már jóképűnek tűnt.
De hogy mi tette mégis olyan hihetetlenül tökéletessé?
Azok a smaragdzöld szemek. Azok tehettek mindenről…
Dühös volt....állkapcsát összeszorította,
ezzel pedig maga mögött hagyta a múltját.
Általában arca nyugodt volt, most azonban megkeményítette a düh.
Kezeit farmerzsebébe süllyesztette, miközben gyorsított léptein, s minden egyes lépésnél
keményen találkozott tornacipőjének talpa a betonozott járda felületével.
Hirtelen minden zavarni kezdte, a fények, a hangok,
a létezés minden perce.
Befordult egy sarkon, fejére húzta szürke pulóverének kapucniját, és futásnak eredt.
Akkor és ott nem számított a fiúnak semmi, csupán hogy minél messzebb kerüljön saját életétől.
Tudom, hogy sosem akarta, hogy tudjam a titkait.
Így utóbb meg is értem. De már nincs vissza út.
Teljes lényében az enyém lett.
Én őrzöm a lépted, és már csak nekem jár az,hogy emlékezzem rád.
Az enyém lettél, örökké, visszavonhatatlanul.
Senki sem tökéletes ahogy ő sem.
Szőke dús haja kócosan állt fején amibe bele-bele kapott a szél....
de néhol úgy tűnt mintha a nap kölcsön adta volna néhány sugarát,
hogy néhány arany szállal még sugárzóbbá tegye az összhatást
Szeme szürkéskéken ragyogott , mint a legtisztább óceán vize mégis fájdalmat tükrözött .
Arca kerek, formás és fehér, mint télen a le hullott fehér hó. Ajka, telt, színe olyan volt ,
mint a legpirosabb alma a világon puhábbak lehettek a legnemesebb selyemnél is. ..
nem fedte smink így természetes hatást keltett.
A mosolya tökéletes és ártatlan volt. Az orra kicsi, formás, pisze .
Alakja vékony de még is szép a maga módján kiérdemelte a jelenlevő összes férfi figyelmét
De őt ez nem érdekelte csak a vele táncoló férfi kötötte le az érdeklődését.
Ahogy táncolt a teste minden rándulása kecses volt és tökéletes.
Gyönyörű kék szemeiben a szerelem csillogott..
Testét hófehér selyem keretezte, mellrészénél csipke szál futott végig az alja pedig buggyosan hullott alá.
Alexiel
Ott állt a szikla peremén és a végtelen horizontra meredt. Derékig érő haját kegyetlenül tépte a szél, de még csak észre sem vette. Smaragdzöld mandulavágású szemei végtelen bölcsességet sugároztak, de még csak húszas évei elején járhatott. Az arca különleges volt, kiugró járomcsontok és pisze orr. Magas volt, magasabb, mint az átlag nők, de ez kifejezetten jól állt neki. A hosszú fehér ruha, amit viselt úgy lengedezett a szélben, mint egy zászló. Körüllengte tökéletes alakját. Első ránézésre talán azt hitte az ember, hogy várt valakire, de erről szó sem volt. Nem olyan ember volt, aki erre hajlandó lett volna.
Elsétált a lány mellett, s csupán egy pillanatra nézett rá, zöld szemeivel. Megvetés csillant az íriszeiben, és bánat. Miközben elsétált, megrázta a fejét, tejföl szőke tincsei finoman megremegtek, állkapcsát összeszorította, ezzel pedig maga mögött hagyta a múltját. Általában arca nyugodt volt, most azonban megkeményítette a düh. Kezeit farmerzsebébe süllyesztette, miközben gyorsított léptein, s minden egyes lépésnél keményen találkozott tornacipőjének talpa a betonozott járda felületével. Hirtelen minden zavarni kezdte, a fények, a hangok, a létezés minden perce. Befordult egy sarkon, fejére húzta szürke pulóverének kapucniját, és futásnak eredt. Akkor és ott nem számított a fiúnak semmi, csupán hogy minél messzebb kerüljön saját életétől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése